A Demokratikus Föderatív Jugoszláv Köztársaság 1943. november 29 és december 4. között Jajcán alakult meg, a királyi kormány nélkül. 1945. november 29-én alakult meg a kommunista Jugoszlávia, amely ülést szintén Jajcán rendeztek meg. A szerbiai partizánok 1944-ben kivívták Szerbia függetlenségét, a többi jugoszláv tartományból 1945-ben űzték el a németeket. A második Jugoszlávia 1946. január 31-én alakult meg és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság nevet viselte. Ez egy föderatív alapon szerveződő szocialista állam volt, de nem kötelezte el magát a Szovjetuniónak. A hidegháború alatt semleges maradt. Az ország fővárosa Belgrád volt. Szomszédos országok: Magyarország, Románia, Bulgária, Görögország, Albánia. Olaszország és Ausztria. A beutazáshoz vízum , vagy tranzitvízumra volt szükség. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság , mondhatni egy kis „Európai mini Unió” volt a következő országokból állt: Bosznia-Hercegovina Szocialista Népköztársaság, székhelye Szarajevó , Horvátország Szocialista Népköztársaság, székhelye: Zágráb ,      Macedónia Szocialista Népköztársaság, székhelye: Szkopje,                 Montenegró Szocialista Népköztársaság, székhelye: Podgorica ,                Szerbia Szocialista Népköztársaság, székhelye: Belgrád ,                      Szlovénia Szocialista Népköztársaság, székhelye: Ljubljana .                         Az ország hivatalos nyelvei: szerb, horvát, szlovén, macedón, magyar és albán. 1981-ben a lakosság 5,4%-a vallotta magát jugoszlávnak, ám számuk egyre csökkent, s mára már nagyon kevesen vallják magukat jugoszlávnak. Az ország neve 1963-tól Jugoszláv Szocialista Szövetségi köztársaság. 1971-ben leverték a horvát ellenállást, az ún. horvát tavaszt.  Ez volt a legjelentősebb felkelés a rendszer ellen a hetvenes években. Az 1974-ben elfogadott új alkotmány jelentősen növelte a tagköztársaságok önállóságát, megteremtette a két tartomány (Vajdaság és Koszovó) nagyobb autonómiáját. Az országot egy 8 tagú elnökség vezette (a 6 tagköztársaság és a 2 tartomány küldötte). Mindez csökkentette Szerbia meghatározó szerepét az országon belül. Az 1980-as években a kommunizmus gyengülni látszott. Előbb Horvátországban, ezt követően Bosznia-Hercegovinában belháború tört ki. 1991. június 25.: Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét , 1991. október 8.án.: A horvát parlament megkezdte üléseit , 1992. január 15.: Szlovénia és Horvátország nemzetközi elismerése , 1992. április 6.: Bosznia-Hercegovina függetlenségének elismerése , 1992. április 28.: A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság megszűnése                                                                            A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság volt a harmadik jugoszláv állam, amelyet Szerbia és Montenegró alkotott. 1995-ben területén ért véget az újkor harmadik legvéresebb európai háborúja, a délszláv háború. A háborútól leszegényedett Jugoszlávia területén nem sokáig tartott a béke: 1996-ban a koszovói háború permanens alacsony intenzitású konfliktus fokozatosan valódi polgárháborúvá szélesedett, mivel egyrészt Szerbia még '90-ben megvonta az autonómiát Koszovó tartománytól, másrészt az 1997-es albániai összeomlás idején a lakosság és a bandák kifosztották az albán fegyverraktárakat, és jelentős mennyiségű fegyver jutott át Koszovóba. Ezenközben 1992 és 2000 között Jugoszlávia nem volt tagja az ENSZ-nek mivel a JSZK tagfelvételét a nyugati hatalmak megakadályozták. Szerbia és Montenegró  2003–2006 között állt fenn Szerbia és Montenegró államszövetsége. A leszegényedett államszövetség megkezdte útját a demokrácia felé, tárgyalásokat kezdett az EU-val. Montenegró egyre nagyobb gazdasági és politikai önállóságra törekedett. Egy idő múlva például nem fizetett a közös kasszába. 2006 áprilisában Montenegró kikiáltotta függetlenségét, ezzel Jugoszlávia állam végleg megszűnt.