Olaszországban többször is jártam, hol célpontként hol egy-egy napra utazásaim pihenőhelyeiként. Így megtekintettem: Firenzét, Pisát, Rómát, Velencét, Torinót, Milanót, Genovát, és Palermót. Palermóban egy szeptemberi utónyaraláson jártam, a többi helyen, van ahol többször is egy,- két,- háromnapos városlátogatásokon, vagy csak fél - egynapos tranzit állomás gyanánt. Kezdjük az utazást Olaszoknál: Firenze az Arno folyó középső folyása mentén fekszik, dombok által határolt ártéri síkságon a Valdarno-völgyben. A város területének nagyobbik része a folyó északi partján fekszik, nagyjából tengerszint feletti 50 méteres magasságban. Az Arno déli partja dombosabb, ezért gyérebben lakott. Az Arno mellett a város területét kisebb folyóvizek is átszelik. A város öt kerületre oszlik az első kerület a centrum melyet négy kerület vesz körbe. Firenze történelmi centruma Világörökség része. Legtöbb fennmaradt építménye, műemléke a XIV-XVI. századból származik. A látnivalók többsége a középkori városfalak által határolt területen belül helyezkedik el. Kezdjük el a sétánkat és teljesség igénye nélkül sétáljunk egy nagyot Firenzébe. Dóm tér a tér a város egyházi jellegű központja a középkortól napjainkig. Sorra járhatjuk a templomokat. Keresztelő Szent János-kápolna: nyolcszögű kupolás épület, külső falain különböző színű márványlapokból álló díszítéssel. Eredetileg Firenze székesegyháza volt. A XIV-XV. században kapta három bronzajtaját; ezek közt a legrégibb Andrea Pisanótól származik. Északi kapuját Lorenzo Ghiberti alkotta. Michelangelo mondása szerint e kapuk megérdemelnék, hogy a mennyország kapui legyenek. Firenzei dóm, (Liliomos Mária-katedrális). 1294-ben néphatározat alapította. 40 métert meghaladó fesztávolságú, nyolcszög-alaprajzú tér fölé kettős héjú kolostor boltozat emelkedik. Szerkezete még gótikus. A vastagabb belső héjban 64 rejtett, spirálvonalban felfelé haladó bordát hozott létre, így a kupola szerkezete önhordó lett, nem kellett aláállványozni a teljes építkezés ideje alatt. 1436-ban szentelték fel. A templom 169 méter hosszú, 104 méter széles, kupolája a laternával 107 méter magas. Homlokzatát 1887-ben leplezték le. Belseje meglehetősen puritán, de több gyönyörű festmény és síremlék ékesíti. Harangtorony 1334-ben készült a 84,7 méteres, gótikus harangtorony, melyet márványberakás fed. A köznép ma is Giotto tornyának hívja. Nyugati oldalát Donatello szobrai, többi közt a híres Zuccone (Dávid szobra), déli és északi oldalát Giotto és Andrea Pisano szép reliefjei ékesítik. Dóm-múzeum, az Opera del Duomoban őrzik az 1891-ben megnyitott Museo del Duomot, a székesegyházból való régiségeket, domborműveket, szobrokat, ötvöstárgyakat. Santa Maria del Carmine-templom, Masaccio egy gyönyörű képével, amely Szent Pétert ábrázolja. Medici-palota, mely 1444-1459 között készült el. A palotát a 17. században kétszeresére bővítették, s ekkor vált belőle Palazzo Medici-Ricardi. A Medici-palotától bal oldalra indulva jutunk a térre ahol láthatjuk a Giovanni delle Bande Nere szobrát amely  1540-ben készült alkotás a híres zsoldosvezérről, továbbá San Lorenzo-bazilika, a templomot 390-ben alapították és Szent Ambrozius 393-ban szentelte fel. A Medici-család megbízásából renoválták. Egyik mellékhajójában Benvenuto síremléke látható Thorwaldsentől; régi sekrestyéjében szépek Donatello dekorációi. Biblioteca Laurenziana  templom szomszédságában őrzik a Medici Cosimo által 1444-ben alapított, többek közt görög és latin klasszikusok igen értékes kézirataival rendelkező könyvtárat. Új Sekrestye és a Fejedelem-kápolna a Lorenzo-templommal van összekötve a Medici-házból való nagyhercegek 1604-ben Matteo Nigetti által épített temetkező temploma. A Sagrestia Nuovát között VII. Kelemen pápa megbízásából Michelangelo építette a Medici-család mauzóleumaként. Az épület egyszerű, négyszögletes, kupolás építmény, melyben Giuliano és Lorenzo Medicinek a síremléke található. Michelangelo az egészet nem fejezhette be, de faragványai így is egyöntetűek. Santa Maria Novella-bazilika a Piazza di Santa Maria Novellán áll, szép márványhomlokzatokkal, pompás főportállal, szép freskókkal, és Giotto tanítványainak festményeivel. A Piazza della Signoria a városi élet középpontja, egykor a köztársaság fóruma volt, mostani alakjában a XIV. század óta népgyűlések, ünnepek színhelye. Palazzo Vecchio vagy Palazzo della Signoria: ma Városháza, de eredetileg a Signoriának, a köztársasági kormánynak, később I. Cosimo nagyhercegnek a székhelye volt. Várszerü épület magas pártázattal. 1298-ban Arnolfo di Cambio kezdte építeni. 94 méter magas tornya csak a XV. században készült el teljesen. Neptun-kút: Neptunusszal, a tritonokkal és négy tengeri istennővel. A Neptun-kút mellett áll I. Cosimo nagyherceg pompás lovasszobra 1594-ből. A szoborral szemben a Palazzo Uguccioni szép reneszánsz épülete látható. A Palazzo Vecchio szögletén az Arno felé áll. Jelenleg a Nemzeti Könyvtár, a Toscanai Központi Archívum és az Uffizi-képtár helyezkedik el az épületben. Ez utóbbi a Mediciek gyűjteményeiből keletkezett; művészeti kincseit és gazdagságát tekintve egyike a világ első ilyen galériájának, s leghíresebb múzeumoknak. A képtárat az Arno bal partján levő Pitti - palotával hosszú folyosó köti össze, tele értékes gobelinekkel és más műtárgyakkal. Különlegesen gazdag festmény és antik szoborgyűjteménye. Az alkotások között olasz hírességek művei sorakoznak, de Német és flamand mesterek alkotásai megtekinthetők. Bargello, gótikus, erődszerű palota, amelyet 1859-1865 között teljesen restaurálták és a középkori és reneszánsz olasz régiségek gyűjteménye számára Nemzeti Múzeummá avatták, különösen bronz- és márványtárgyai kötik le a figyelmet. Badia-templom bencések számára készült a Bargelloval szemben. Jelenlegi formájában a XVII. századból származik, ám jóval korábban alapították. Via Dante e házban született Dante. A tér közelében, a Via Buonarotti szögletén áll Michelangelo háza, a rá vonatkozó emléktárgyakkal, néhány ifjúkori művével és vázlataival. Szépművészeti Akadémia a Via Ricasoli 60. szám alatt, a tér délkeleti szegletében áll a régibb firenzei mesterek időrendben elhelyezett képeivel, kupolás különtermében Michelangelo Davidjával. Piazza Santa Croce  tér a  nevét a Szent Keresztről, illetve a Santa Croce-templomról kapta. Dante 7 méter magas állványon emelkedő 5,8 méteres márványszobra Pazzitól, amelyet 1865-ben lepleztek le. Santa Croce-templom: a monumentális hatású, gótikus templomot - homlokzatán kívül - 1442-ben fejezték be. Macchiavellinek, Michelangelonak, Dantenak, Alfierinek, Rossininek, Lanzinek és más híres firenzeiek síremlékei láthatók itt. A falain Giotto, Peruzziak, Taddeo Gaddi és egyéb kiváló művészeknek gyönyörű képei láthatók. Pazzi-kápolna: A templom bejáratával szemben van, Brunelleschi építette 1420-ban. Az építész legfontosabb, a firenzei kora reneszánsz egyik legjelentősebb műve. Ezen az épületen alkalmazták először az "aranymetszés" elméletét. A Pazzi-család megbízásából épült a Santa Croce kolostor udvarán. A Mindenszentekről elnevezett minorita templom 1554-ből, kolostorában Ghirlandaio Utolsó vacsora című freskójával. Pitti-palota : olasz reneszánsz épület Firenze történelmi központjában. Arányaiban rejlik művészi hatása. A XVI. századtól a tartomány fejedelmeinek, a XIX. század végén illetve XX. század elején az olasz királynak szolgált lakásul, ha Firenzében tartózkodott. Benne kapott helyet a Galleria Pitti, amely Leopoldo és Carlo de Medici bíbornokoknak és II. Ferdinánd nagyhercegnek a gyűjteményéből áll. Mögötte a domb irányába a Giardino Boboli húzódik felfelé. A fenti építményeken kívül szép látnivalók a Hidak az Arno folyón ezek: Ponte Vecchio: Régi hídnak is hívják. Az Arnón-átvezető híd a 16. században épült. Jellegzetességei – melyeknek hírnevét is köszönheti – a fecskefészekként oldalaihoz épített kis műhelyek, ahol ötvösök, aranyművesek dolgoztak és dolgoznak ma is. Ponte Santa Trinitŕ: a Szentháromság-híd a legszebb itáliai hidak egyike, nevét a Santa Trinitŕ-templomról kapta. Ponte Alle Grazie , Ponte alla Carraia , Ponte di San Niccolň, és végül a déli dombvidék látnivalói Forte del Belvedere: késő reneszánsz stílusban készült palotaépület az Arno fölé emelkedő dombvidéken. San Miniato al Monte-templom: Firenze legrégebbi időkből származó templomainak egyike. Michelangelo munkájának nyomai is fellelhetők rajt. Torre del Gallo: középkori várépület a dombon kimagasló toronyrésszel. Villa di Poggio Imperiale: egykori fejedelmi üdülőhelyként szolgált a város déli részén. A város mint látható szinte a múltba kalauzol minket remélem a sok név és dátum nem zavaró, de a történelmi hatás miatt nélkülözhetetlen, nem, ne higyétek, hogy mindezt én is tudom, de lexikonok, útleírások és egyéb segítséggel, ja és hely megtekintésével már egész okésan megy J  Pisa  érseki  székhely, az egyik legrégebbi olasz város. A tengertől 7,5 kilométerre fekszik, Firenzéhez hasonlóan az Arno folyó két partján, amelyen több hídja is van, például a Ponte di Mezzo, a Ponte alla Fortezza, a Ponte di Solferino, a Ponte di Ferro vagy a vasúti híd. A város központja a Piazza dei Miracoli vagy Piazza del Duomo (Dóm-tér). A Dóm tér négy látványossága a : ferde torony (Torre pendente): A torony építése 200 évig tartott és három szakaszban történt. Az fehér márványból készült harangtorony első szintjének építése 1173.-ban kezdődött. A szintet klasszikus oszlopfőkkel díszített oszlopok szegélyezik. Dóm (Dom Santa Maria Assunta): A Szűz Máriának szentelt dóm építése 1064-ben kezdődött. Az építész Buscheto volt; őt tekintik a pisai román stílus megteremtőjének. A belső mozaikok erős bizánci hatást tükröznek, míg a boltívek az iszlám művészet hatására utalnak. A homlokzat szürke márványból, illetve színes márvánnyal díszített fehér kőből készült. Baptisterium: Ez Olaszországban a legnagyobb keresztelő kápolna: a kerülete 107,25 méter. Ha beszámítjuk a tetején levő Keresztelő Szent János szobrot, akkor néhány centiméterrel meghaladja a ferde torony magasságát. A román stílusú kerek építmény alapkövét 1153 -ban tették le. A temető márványfala (Camposanto Monumentale): Azt mondják, hogy a fallal körülvett temető egy hajórakomány szentelt föld köré épült, amelyet a negyedik keresztes hadjárat során Ubaldo de' Lanfranchi püspök hozott a Golgotáról. Maga az épület egy évszázaddal később épült. A városi sétánk során még számtalan templomot, múzeumot tekinthetünk meg, de ezek felsorolását Firenzei fejtágítás után mellőzném. Inkább felhívnám a figyelmet a dómtértől pár száz méterre lévő halpiacra, vagy a város több ínyenc pizza-éttermére. Róma Olaszország fővárosa, a hajdani Római Birodalom központja. Területén található a Vatikán, a katolikus egyház központja, a pápa székhelye, a világ legkisebb független állama. Róma Olaszország legnagyobb települése és egyike Európa legnagyobb városainak, a Tiberis partjának 7 dombjára települt, a tengerparttól kb. 30 km-re terül el. 2 reptere van, vasúti és közúti összeköttetésben áll Európa több országával. Központja Olaszország fő úthálózatának Róma közigazgatásilag 32 negyedből áll. És további 3 tengerparti negyed tartozik a városhoz.  Róma történelmi központja Európa egyik legnagyobb és műemlékekben leggazdagabb történelmi városközpontja. Róma történelmi városközpontja nem túl nagy: a Colosseumtól a Spanyol lépcsőig mindössze 2,5 km-t foglal magában, ezért a legtöbb nevezetesség gyalog is elérhető. Róma kiterjedt tömegközlekedési hálózattal rendelkezik, minden lehetséges közlekedési eszköz megtalálható itt: buszok (241 vonal, 2310 km-nyi hálózattal), metró, villamosok (6 villamos vonal), trolibuszok. A városnak csupán két metróvonala van, az A, és B vonal, főleg annak köszönhetően, hogy amint elkezdenek ásni, szinte mindig belebotlanak egy ókori római emlékbe, és ugyanez igaz az építkezéseknél is. Az A és B metróvonal a Termininél ( Róma főpályaudvara) keresztezi egymást. Megemlítendő még a 110-es busz, 09:00-től 20:00-ig, félóránként közlekedik a Termini állomástól, és a 16 Eurós jegyárért érinti Róma fő nevezetességeit. A buszról bármelyik megállónál le lehet szállni, és ott szétnézni az adott látványosságnál, majd ugyanazzal a jeggyel egy következő buszra felszállni. A tömegközlekedési jegyek (BIT) egységesen 1 Euróba kerülnek. Egynapos (BIG, 4 Euró), háromnapos (BTI, 11 Euró), és hét napos (CIS, 16 Euró) jegyek vásárlására is lehetőség van. Roma Pass vásárlása esetén a tömegközlekedés ingyenes. A rengeteg történelmi látnivaló mellett betekinthetünk a kereszténység „fővárosába” a Tiberis (Tevere) folyó mellett található  Vatikán, területére is amely  önálló államot képez a városon belül. Rómában van továbbá Európa legnagyobb mecsetje, melyet Paolo Portoghesi tervezett és 1995-ben adtak át. A Tevere fölött átívelő hidak is a látványosságot szolgálják van közöttük több száz éves és van modern pár éves híd is. A Colosseum városából utazzunk tovább Sziciliába. Palermo Szília szigetének észak-nyugati sarkában helyezkedik el, Palermo tartományban. Közvetlenül a tengerparton fekszik, dombos vidéken található. Nemzetközi repülőtérrel, tengeri kikötővel rendelkezik. A város rendkívül gazdag építészeti emlékekbe, talán a világ egyik leggazdagabb városa e téren az európai normann építészet fő központja. Ezek közül talán pár idefér.. Palazzo dei Normanni, egyike a legszebb itáliai palotáknak, valószínűleg arab erődre épült, A palermói székesegyház egykor muzulmán mecset volt, 1135-ben alakították át keresztény templommá, Museo Archeologico Regionale, régészeti múzeum, az ország egyik leggazdagabb gyűjteményével, etruszk, karthágói, római és görög anyagokkal. A Pretoria tér a szerelmesek szökőkútjával. Ezen kívül mint minden Olasz város számtalan templommal büszkélkedhet a város. A város kedvelt strandja Palermo-Mondello a várostól mintegy 15 km-re fekvő fürdőváros hófehér homokkal és kristálytiszta tengervízzel. Helyi járatos busszal könnyedén kijuthatunk ide. Szicilia  Olaszország egyik legszegényebb  része a munkaképes lakóság nagy része észak Olaszországba próbál munkát keresni, de e „szegénységnek” köszönhetően tapasztalatom szerint olcsóbb is az élet. Ennek ellentételezése céljából röppenjünk északra Olaszország talán legdrágább városába: Velence a lagúnák városa. Az Adriai-tenger északi részén fekvő mocsaras Velencei lagúnában fekszik, mely két jelentős folyó, a Pó és a Piave torkolata között húzódik. A szigetvilág valamivel több, mint 7 km²-re terjed ki. A várost sokszor illetik az „Adria királynője”, a „víz városa” és a „fény városa” jelzőkkel. Velence épületeit egymáshoz közel álló, vörösfenyőből készült cölöpökre építették - mert ez a fa a víz alatt nem rothad el - amelyek belenyúlnak a tengerfenék homokos és agyagos rétegeibe is, közel 8 méter mélységig. A cölöpök felett isztriai mészkő képezi az épületek alapjait. A házak megtámasztására használt fákat a mai Szlovénia nyugati területein vágták ki. A pillérek nagy része sok évszázad után még mai is érintetlen. A belvárosi területet kb. 100 csatorna szeli át, melyeknek két legnagyobbika a két fő közlekedési útvonal is egyben, ezek a Giudecca csatornája és a Canal Grande. A kisebb csatornák rio elnevezést kaptak. A kis szigetekhez hozzáépültek oldalról a terek és utcák és évszázadok alatt váltak szűk riókká. A csatornákon hidakon lehet átjutni, melyből több mint 400 található Velence szerte. A hidakat többnyire isztriai kőből és téglából készítették, nevük ponte, esetleg pontine. A keskeny utcák az ún. callék, ha bevásárló utak, akkor salizzádák, vagy calle largák. Az aprócska mellékutcák a caletta nevet viselik, míg a rio mellett haladók neve a fondamenta. Velence történelmi belvárosának terei között előfordul egy piazza, két piazetta, míg a többi ún. campo, ha még kisebb, akkor campiello vagy corte. A velencei tájékozódást nem segíti, hogy a házszámok megadásában általában a negyed megnevezése és egy sorszám szerepel (például 3384, Cannareggio). A városban egyaránt fellelhetők a mór, a bizánci, a gótikus, a reneszánsz, a manierista és a barokk építészet emlékei; melyek szerves egységet képezve alakították ki Velence ma ismert képét. Tipikus épületek: Középületek: példaként említhető a Dózse-palota, a Piazza San Marco kerülete mentén Napóleon által emeltetett hivatali épületek, a Dogana (vámház) és a Fondango Turchi, az ottomán-török kereskedelmi képviselet. A Dózse-palota oszlopokon "lebegő" masszív tömbstílusa jelentős hatással volt a modern középület-tervezésre, ma elsősorban a skandináv országokban alkalmazzák ezt a koncepciót. Paloták (Palazzo, Casa, Ca): Nemcsak csatornáinak partján, de szinte minden kisebb-nagyobb téren észrevehetők a palazzók (családi paloták), melyek építőanyaga az égetett tégla, magasabb emeleteken vagy utólagos emelet-ráépítések esetén alkalmanként a vályogtégla. (Súlyosabb szerkezeti építőanyagot, például követ csak a legerősebb, több százezer cölöpre alapozott középületeknél alkalmazhattak). A paloták nagyszerű szépségét a falazatot teljesen beborító fehér isztriai márvány díszburkolat, a mozaikok és a kültéri freskók adják - sajnos a falfestmények közül a legtöbb a vízpára miatt az évszázadok során teljesen lemállott. Polgárházak: A történelmi lakóépületek gyakran eredetibb módon megőrizték a gótikus stílus tiszta jegyeit, mint a többször újjáépített vagy bővített paloták, a szűk mellékutcákban barangolva számtalan érdekes épületet fedezhetünk fel. Céhes házak (Scuola): A paloták mellett azonban számos más polgári, világi épület fedezhető fel bejárva a zegzugos utcákat: így például a jótékonysági testvériségek, céhek székházai (scuolák, azaz „iskolák”). Templomok (Chiesa, Cattedrale, Basilica): A vallási élet központjai a templomok, melyek közül szintén akad bizánci-mór, gótikus, kora reneszánsz, vagy barokk stílusú is. Ismertek még a különböző kolduló rendek templomai (S. Giovanni e Paolo, Sta Maria Gloriosa dei Frari). Velence az épületei mellett hídjairól is nevezetes. Nem a legnagyobb, de talán a leghíresebb a Sóhajok hídja a Dózse-palotát és a börtönt összekötve a Rio di Palazzo csatorna felett ível át 8 méter hosszan. A palota Magistrato alle Leggi terméből vezet az út a híd irányába. Az isztriai kőből készült hidat Marino Grimani dózse parancsára Antonio Contino mester építette 1600-ban Oszlopokkal tagolt homlokzatát tekervényes, kacskaringós motívumok díszítik, az ívnyílás felett négy-négy szoborfej sorakozik. A híd romantikus elnevezése Lord Byrontól származik. A név átment a köztudatba is azzal a magyarázattal, hogy a Dózse-palotában ítélkező bíróságról a börtönbe átkísért emberek sóhaja volt hallható a hídon. A hídhoz fűződő sok rémtörténet elterjedése a költőnek, illetve több romantikus írónak, köztük Victor Hugónak köszönhető. Velence igazságszolgáltatása a kor szörnyű börtönviszonyaihoz képest még humánus is volt. 1660-ban itt szüntették meg először a kínzásokat a világon. Bár e híd ránézésre inkább egy függő folyosó két épület között. De nézzük a híresebb hidakat: Velence négy legnagyobb - a Canal Grande csatorna felett átívelő hídja: A Rialtó-híd 1588–1592 között emelték, Velence legrégebbi hídja. Három év alatt húzták fel, s már építése óta kereskedelmi központként működik. Méretei: íve 44 m, magassága 7,5 m, szélessége 22 m, alapzata 12 000 cölöp. Fesztávolsága 27,2 m. Az Akadémiai híd, mely közvetlenül az Accademia képtárához vezet. A 19. században készült. A Scalzi-híd  márványból épült új híd a pályaudvar előtt. A Quarto Ponte vagy Ponte di Calatrava , magyarul ”A negyedik híd”, Santiago Calatrava új és heves vitákat illetve tiltakozásokat kiváltó alkotása. Terve 1996-ban, míg az építmény szerkezete 2007. augusztus 12-én készült el posztmodern stílusban. A hidat Ponte della Costituzione (Alkotmány-híd) néven 2008. szeptember 11-én éjjel, 23 óra 44 perckor avatták fel és adták át a gyalogosforgalomnak. E nevezetes hidakon kívül kb.15 nagyobb és több mint 400 kisebb, közepes híd köti össze. Az óvárosban a csatornák az utak szerepét látják el, és itt a közlekedés vagy vízi vagy gyalogos formában zajlik. Jellegzetes közlekedési eszközök: Gondola: ma már főleg sétacsónakázásra használt vízi jármű, bár néhány még kompként is üzemel. Pár velencei család mindmáig saját gondolával rendelkezik. A gondola kinyúló orr-részének fémből készült hatos fogazású díszítése a város hat kerületére utal. A különleges faépítésű jármű színe fekete, 1562-ben ugyanis rendeletet hoztak rá, hogy minden gondolát egyformára kell festeni – ezzel kívánták csökkenteni a nemesi családok rivalizáló kedvét. A csatornák mentén az egyik partról a másik oldalra szállító gondolák az ún. traghettók. Vízibuszok: menetrend szerinti közlekedésű járművek. Fajtái: a vaporetto (220 fős) és a gyorsabb motoscafo (130 fős). Vízitaxik: tulajdonképpen motorcsónakok, melyek magánkézben vannak. A fent leírtak, természetesen Velence óváros részére vonatkoznak, a szárazföldi parton lévő Velencében megtalálhatók a hétköznapi közlekedési eszközök és a közúti közlekedés eszközei a gépkocsik is. Búcsúzzunk Velencétől és vegyük utunkat nyugat felé és irány Milánó Észak-Olaszország legnagyobb, Olaszország második legnagyobb városa, Lombardia régió székhelye. Lakossága 1,3 millió fő. Milánót Olaszország gazdasági fővárosának tartják, hiszen az ország legnagyobb ipari központja. Világhírét a divatházainak valamit operaházának köszönheti. A város 9 kerületből áll. Milánó látnivalóinak nagy része az egykori városfal helyén levő körút által határolt részen (Centro storico) található, melynek központja a Piazza del Duomo (Dóm tér). A Santa Maria delle Grazie-templom Milánó egyik leghíresebb temploma. A templomban található az Utolsó vacsora című falfestmény, mely Leonardo da Vinci egyik legismertebb alkotása. Dóm tér Milánó szíve és egyben geometriai középpontja, melyet a dóm hatalmas tömege ural. A korábbi évszázadokban a dómot szegényes épületek sokasága vette körül, hiszen a város korábbi központja a mindössze száz méterrel távolabb fekvő Piazza dei Mercanti volt. Vincenzo Seregni már a 16. században át akarta alakítani a teret, azaz le akarta bontatni a szegényes lakóházakat és pompás palotákat akart helyettük építtetni. Terve azonban nem valósult meg, akárcsak Napóleon terve sem, aki 1807-ben ambiciózus tervek alapján szintén újra akarta rendezni Milánó központját. A teret végül 1862-1878 között építették át Giuseppe Mengoni építész díjnyertes pályázata alapján. A villamosokat 1929-ben eltérítették a térről, így az elnyerte mai, végleges formáját. A tér legfőbb látnivalói:  Dóm  –  az egész teret uraló építmény az olasz gótika egyik mesterműve és a város egyik legfőbb látványossága,  II. Viktor Emánuel lovas szobra  –  a dóm előtti szobrot 1896-ban állították fel,  Galleria Vittorio Emanuele II – passzázs az északi oldalon, mely összeköti a Piazza del Duomót a Piazza della Scalával, San Raffaele - templom – a dómtól északra nyíló kis utcában áll, Palazzo Reale – a királyi palota a dómtól délre áll és közrefogja a Piazzetta gia Reali nevű terecskét, Palazzo Arcivescovile – a dóm délkeleti oldalán áll. A másik híres tér a Piazza della Scala, nevét az itt álló világhírű operaház, a Teatro alla Scala után kapta. A teret a Galleria Vittorio Emmanuele II passzázs köti össze a Piazza del Duomóval. A teret Leonardo da Vinci szobra díszíti. A térről keleti irányban induló Via Case Rotte vezet a kis Piazza San Fedelére, majd innen a Via Omenoni vezet tovább a Piazza Belgioiosóra. Mivel a sok nevezetességet úgysem tudnám felsorolni pár szót még a közlekedésről mielőtt tovább lépnénk Torino felé. Milánó Észak-Olaszország legfontosabb vasúti csomópontja. Két legnagyobb pályaudvara a Milano Centrale (melyen naponta kb. 270 ezer utas fordul meg és ezzel a második az országban a Roma Termini pályaudvar mögött utasforgalom szempontjából) valamint a Milano Cadorna (napi forgalma kb. 100 000 utas). Ezen kívül még 24 pályaudvar vagy vasútállomás bonyolítja le a forgalmat. Vasúton kívül még 3 nemzetközi repülőtér is segíti a megközelíthetőséget. A várost mintegy 75 km hosszúságú autópálya pókhálózza körbe. A városi forgalmat három metróvonal (M1, M2, M3), nyolc elővárosi vonal (S1, S2, S3, S4, S5, S6, S9, S10, - Az egyes vonalakon a szerelvények hat percenként követik egymást.), öt vasútvonal (a LeNord vasúttársaság által üzemeltetve, melyek közé tartozik a Malpensa Express is), huszonegy villamos vonal és ötven autóbusz-útvonal adja. A milánói tömegközlekedési hálózat a legnagyobb Olaszországban. Akkor induljunk tovább a Milano Centrale állomásról Torino -ba mely Olaszország negyedik legnagyobb városa Róma, Milánó és Nápoly után, a harmadik legfontosabb gazdasági központ Róma és Milánó után, A város a Pó két partján terül el 10 kerülete van. Több műemlék palotával és templommal. Ezek közül párat említenék a teljesség igénye nélkül. Paloták:Királyi Palota (Palazzo Reale): barokk és rokokó épület nagy fegyvergyűjteménnyel. Madama-palota (Palazzo Madama): a város legnevezetesebb épülete különböző stílusokat vonultat fel. Carignano-palota (Palazzo Carignano): barokk épület, Guarini atya alkotása, 1865-ben itt ülésezett először az olasz parlament, Chiablese-palota (Palazzo Chiablese), Castello de Valentino: folyóparti kastély, Madama Reale udvarának székhelye. Templomok közül talán csak a Keresztelő Szent János-katedrálist említeném a több mint 30 nagyobb templom közül. A város történelmi magyar vonatkozása hogy itt élt Kossuth Lajos (1802-1894): (a turini remete) az 1860-as évektől fogva állandóan itt lakott s itt is halt meg 1894-ben. A Via dei Mille 22. számú házán a Kossuth által lakott lakosztály erkélyétől balra emléktábla jelzi emlékét, melyet (Calvi szobrász a tőszomszédságban emelt emléktáblájával együtt) Torino városa saját költségén állíttatott. A márványlapon ez áll: «Luigi Kossuth, gia governatore d'Ungheria esule per la liberta in questa casa ebbe longa dimora e mori il 20. marzo 1894.» A város hírnevét öregbíti még két első osztályú focicsapat is melyből talán a Juventus a híresebb. 2006-ban téli olimpiának adott otthont a város. Itt most délre fordulunk és a dombok hegyek közül visszautazunk  tengerpartra ahol vár bennünket Genova. Olaszország legnagyobb és a Földközi-tenger második legnagyobb kikötője (Marseille után). A Nyugati- és Keleti- Riviéra találkozásánál fekszik, fontos közlekedési csomópont. Milánóból a az A7-es, Torinóból az A26-os, Pisából az A12-es, Nizzából pedig az A10-es autópályán közelíthető meg. Áthaladnak rajta a Milánóból és Torinóból Rómába, valamint a Milánóból  Sanremo és Nizza felé közlekedő távolsági vonatok. A város 9 kerületből, kerületenként 4 negyedből áll. Genovai sétánk során érdemes megnézni: A Régi kikötő (Porto Vecchio): a hegyek között, a Genovai-öbölben terül el. Először csak tíz mólója volt, de ez kevésnek bizonyult, így szükségessé vált egy új kikötő felépítése is. Itt emelkedik a La Lanterna, azaz a világ legrégebbi működő világítótornya. A Piazza de Ferrari: a modern és az ősi Genova találkozási pontja e forgalmas és nyüzsgő tér. Északi végében a Carlo Felice Színház, azaz az Opera magasodik. A nyugati szegletében a Dózsepalota (Palazzo Ducale) áll. Ugyancsak itt található az a ház, ahol állítólag Kolumbusz Kristóf született. A Le Strade Nuove: 16. századi palotákat. A San Lorenzo-katedrális (Cattedrale di San Lorenzo): a Via San Lorenzon áll Genova székesegyháza. A XII. században kezdték meg építését, maga a katedrális a francia templomok hatását tükrözi. Ezen kívül mint Olaszországban szinte minden utcában vagy téren találunk templomokat, múzeumokat, és kisebb nagyobb kastélyokat, várakat. Mint az elején írtam természetesen e városokat nem egy utazás és nem egy nap alatt jártam be. Ez főleg vonattal, de még szgk.val is lehetetlen lenne. Érdekesség, hogy Palermo – Milánó vonattal  kb. 24 órás utazás és ezt sok Sziciliai munkavállaló 2-3 hetente megteszi oda vissza a déli munkahelyhiány, és az északi jobb fizetés végett. Mindenkinek jó szórakozást Olasz csizma területén. Bár nem említettem, de ha kedve van valakiknek hozzá akkor jó szórakozást a nagyobb Olasz szigeten Szardínián is  mindenkinek. Folytassuk kalandozásunkat, irány ---> valamelyik újabb ország városai, vagy tengerpartja, esetleg mindkettő.